De kezdjük az elején. Egészen 2016-ig kell visszanyúlnunk, amikor a MÁV Zrt.-től kiszervezték a takarítói feladatokat. Akkoriban – ahogyan azóta is – egyedüli szakszervezetként a Vasutasok Szakszervezete azonnal kezdeményezte az egyeztetéseket az új munkáltatóval. Vezetőiket fórumra hívtuk Záhonyba, hogy a munkavállalók közvetlen tájékoztatást kapjanak a változásokról, a „hogyan továbbról”. Az ott elhangzottakról természetesen részletesen beszámoltunk lapunk, a Záhonyi Vasutas hasábjain is, és akkor úgy tűnt, a megjelentek egy része megnyugvást talált a válaszokban.
A „cégváltást” követően azonban sorra jelentkeztek a problémák: bérszámfejtési pontatlanságok, tisztázatlan levonások, adminisztratív hiányosságok és munkáltatói anomáliák keserítették meg tagjaink mindennapjait. Visszatekintve is úgy látjuk, az új munkáltató nem volt felkészülve az átvett munkavállalók foglalkoztatására – legalábbis nem abban a minőségben és szervezettséggel, amit korábban a MÁV kötelékében megszoktak.
A gondok olyan szintet értek el, hogy 2017 elején több érintett kolléganő nyílt levélben fordult a munkáltatóhoz, melyet lapunk is közölt. A szakszervezet részéről több alkalommal is próbáltunk egyeztetni: telefonon, személyesen, formális és informális keretek között is. Amikor egy-egy területen javulás látszott, újabb problémák kerültek felszínre. A tagjaink sérelmei valósak voltak – még akkor is, ha helyi szinten ezeket igyekeztek „túlzásnak” vagy „félreértésnek” beállítani.
Idővel azt is érzékeltük, hogy a szakszervezet jelenléte, fellépése és következetessége nem mindenhol volt szívesen látott. Mégis: éppen ez a feladatunk. Ott lenni, amikor baj van. Szólni, amikor igazságtalanság történik. Kiállni azokért, akik egyedül eszköztelenek lennének.
Mindezek után nem ért minket meglepetésként, amikor a későbbi létszámleépítések során azok közül is többen a listára kerültek, akik korábban már konfliktusba keveredtek a helyi vezetéssel – és akik egyben a Vasutasok Szakszervezetének tagjai is voltak. Száz szónak is egy a vége: az elbocsátottak közül öten voltak tagtársaink.
Ekkor, a szakszervezet vezetésével és jogi képviselőivel egyeztetve, megszületett a döntés: az ügyet munkaügyi perre visszük. Egy tagunk esetében – a felmondás körülményei miatt – még polgári per is indult. Akadtak kétkedők, akik szerint „esélytelen küzdelembe” kezdünk, és hogy „majd a nagyok felülről mindent elnyomnak”. Közel két év és számos tárgyalás után kijelenthetjük: nem így történt.
Ötből végül három tagtársunk jutott el a sikeres lezárásig. Nem azért, mert a többiek ügye gyengébb lett volna, hanem mert a hosszú, idegőrlő folyamat emberileg rendkívül megterhelő volt. Az érintetteknek tanúkkal, vallomásokkal, ellenséges légkörrel kellett szembenézniük, és nem mindenki tudta ezt végigcsinálni. De, akik kitartottak, azok számára végül megszületett az igazság.
Az elsőfokú ítéletek mind a munkavállalók javára születtek, és bár a munkáltató ezeket sorra megfellebbezte, az igazság újra és újra utat tört magának. Végül, a hosszas jogi huzavona után, peren kívüli egyezség született, és a munkáltató kifizette azon összegeket, amiben megállapodtunk a munkavállalók érdekében, mindenki boldogan távozott a tárgyalóasztaltól.
Mondhatnánk: boldog vég, mindenki megy tovább a maga útján. De ez a történet több ennél.
Ez a történet a kitartásról, a közösség erejéről és a szolidaritásról szól. Arról, hogy egyszerű, dolgozó embereket nem lehet következmények nélkül méltánytalanul kezelni. Arról, hogy az igazság néha lassan jár, de megérkezik. És arról, hogy a Vasutasok Szakszervezete nemcsak szavakban, hanem tettekben is ott áll a tagjai mellett – akkor is, amikor az út hosszú, nehéz és bizonytalan.
A tanulság világos:
Nem véletlen az sem, hogy valaki a Vasutasok Szakszervezetének tagja lesz. Lehet, hogy sokan ma még nem látják igazán fontosnak a szakszervezeti tagságot, vagy a közösségépítés erejét – de legalább érdemes úgy tekinteni rá, mint egy biztosításra. Egy olyan biztosításra, amely akkor nyújt valódi védelmet, amikor arra a legnagyobb szükség van.
Amikor „kár” vagy „hátrány” éri a munkavállalót –méltánytalansággal, jogsérelemmel vagy kiszolgáltatottsággal megfűszerezve – a Vasutasok Szakszervezete ingyenes jogi támogatást biztosít tagjai számára. Minden helyzetben kiáll a tagjai mellett, és a végsőkig küzd az igazukért, úgy, hogy a tagdíjon kívül semmilyen további anyagi kötelezettség nem terheli őket.
Ez a történet is egyértelműen mutatja: a Vasutasok Szakszervezetéhez tartozni nem csupán döntés, hanem biztonság, közösség és valódi, kézzelfogható védelem.